No, legutóbbi óvodás bejegyzésem szépen elszállt, ezt egy hónapig tartott kihevernem, most már nem kezdek mindent előlről regélni. Még mindig csak álmom, hogy három-négy naponta jöjjek legalább és írjak pár sort az egyformáknak tűnő hétköznapokról, ami pedig tudom élvezet lenne majd akár már pár hónap után is...na mindegy, nem lettem nagy naplóíró mostanra sem.

Bende még mindig félnapos ovis, de reményeink szerint az őszi szünet után, novemberben most már teljes gőzzel beszoktatjuk ottalvásra is, mert ez az ebéd után elhozzuk nagyon kettészeli a napunkat, és nem igazán jön ki jól sem Borinak sem neki. Bár még nem is nagyon panaszkodhatok, mert hallok, látok kistesós retteneteket, akik szegények már a földön elalszanak annyira fáradtak mire összeszedik az óvodás nagytesót, Bori meg egész felpörög ha már ott vagyunk és simán kihúzza a fél 2-es elalvásig. Bende is felpörög, nála már keményebb dió, negyed 3- fél 3, újabban, hogy elalszik, így viszont a délutánok szinte nincsenek is, mire elindulunk levegőzni már szürkül, pedig még benne sem vagyunk a télben. No és persze kezdi is megszokni a rendszert, már nehezebb lesz beadagolni neki, hogy mennyire jó és nagyfiús dolog az ottalvás, bár lehet Bálinttal a kisbarátjával tényleg egyerűbb lesz ez a feladat is. Ő is most fog kezdeni. Szóval a nagy drámákat azért nem úsztuk meg, az első hét csodája után, amikor is alig várta nagy mosollyal az arcán a bemenetelt, és nagy vidámal jött is haza, második hétre belefáradt (pontosabban már első péntekre) és jött két-három sírva kiszabadítják a karjaimból elválás. De legalább megtapasztaltam milyen az, mikor könnyes szemmel jön ki az ember az óvodából és ha eszem tudja is, hogy az elválásnak meg kell történnie, a szívem zakatol és marcangol, hogy tehetek ilyet a fiammal. Szerencsére Juszti ekkor épp időben jött, visszament nekem megnézni, hogy van Bende és megnyugtatott, hogy már nem is sír, bár bánatosnak tűnik, de szépen üldögél és valamit pakol az óvónénivel. Mert amúgy meg nagy vagányan már az első héten szerepjátékozott az udvaron a többiekkel, a gondozók úgy jellemezték, hogy gps-t kellene rákötni, mert annyit kalandozik :-)

Picit Boriról is szót ejtek, mert a kis tündér is hatalmasakat fejlődik ám napról napra. No súlyra és termetre már nem szokatlan a dolog, továbbra is sózsák más korosztály béliekhez képest, de szellemileg is nagyon iparkodik nagyon alkotni. Egész kis komoly szókincse van már, most biztos nem fog eszembe jutni mind, de íme: leesett, szép (ez a legfrissebb, konkrétan mai), Apa, alma, baba, anya - bár ezt meglehetősen ritkán mondja, inkább engem is apáz. Aztán hangya, és ha már állatok, akkor remekül elmondja már az alap állatok milyen hangot adnak ki játékot, és többé kevésbé sikeresen meg is mutogatja az alap testrészeket. Imád táncolni, zenét hallgattni, egyből mozog a kis popója ha ritmust hall, sőt, ha megérkezünk és ki kell szállni a kocsiból még zokon is veszi a dolgot, mert ő ugye épp zenét hallgat:-) Imád autót vezetni, formabedobózni, irka-firkálni (Magát is), krétát enni, estig bírna a csapnál a fellépőn állni - vagy épp beleülni a mosdókagylóba - és a csapot kinyitni-elzárni. Szeret csúzdázni, bogarászni, és tolós triciklin követni a nagytesót, aki már szuper ügyesen maga tekeri a komolyabb verziót. Na ezt még le kellene videózni, ahogy Bende triciklizik, mert írtó cuki ahogy teper :-)

Nagy kajás továbbra is, mindenevő, bár mostanság azért a sima kenyér-feltét annyira nem jön már be neki. De gyümölcs bármikor és bármilyen mennyiségben jöhet.

Fogai száma mára elérték a 8-at, augusztusra jött ki a 3-4, aztán szeptemberben 5-6-7 és most októberre küzködésekkel kitört végre a 8. is. Éjjel továbbra is ébred, mostanság megint már boldog lennék 1 ébredéssel, bár továbbra is jó mindent a fogzására ráfogni. Lehet nála nem úszom meg az éjjeli szopizásról való leszoktatást... Néhány hete már esti szopizást is abbahagytuk, helyette junior tejitalt iszik, mikor mennyit, és nagyon szuperül, szépen megtanult egyedül elaludni. Bendével együtt mesét hallgat, aztán én elviszem őt előbb, sötétben még mesélek neki egy rövidet, vagy éneklek aztán leteszem az ágyikójába. Befordul és néhány perc múlva már durmol édesen. Nála egyébként ugyanúgy mint anno Bendénél megvan a hihetetlen nyíltság, nagyon barátkozós, mosolygós az emberekkel, le is veszi őket a lábukról, ugyanakkor sokkal anyásabb is és bújos...istenien puhán, finoman tud simogatni!! Szóval érdekes kettősség van benne. Bátor és bújós egyszerre. Amúgy az ovi óta Bende is sokkal sokkal bújósabb lett, bár azért a tendencia már Bori születése után elindult, úgyhogy ezt azért nem írom egyértelműen az ovi számlájára.