Bubu 2 éves!!

És nem a korral jár, sokkal inkább az én egy hetes kórházi távollétemnek köszönhető szerintem, de már napok óta olyan érzésem van mikor rá tekintek, megnézem megfogom kezét lábát, hogy márpedig az én fiamat távollétemben felfújták két számmal. Az eddig pici kezei és lábai, de még a feje is valahogy nagynak tűnik. Nyilván, hogy az 5 napos intenzív Borizás és Bende hiány miatt van ez a tévképzetem, de mégsem tudok tőle szabadulni. Amúgy rohamtempóban fejlődik továbbra is értelmileg, és az utóbbi pár hétben szókincsileg is, igaz továbbra is a szavak első szótagjai mennek neki leginkább…

Már egy nappal szülinapja előtt gyertyát fújhatott, mert Eta mama és Osziék látogatása miatt gondoltam jó ötlet együtt is énekelni, ünnepelni egyet. Jégkrémtortára tűztünk két gyertyát és abszolút tudta a dolgát, a dal után büszkén fújta el ügyesen.

A szülinapján pedig összepakoltunk és éppen hogy beférve hatalmas kombinkba Révfülöp felé vettük az irányt. Végre nyaralunk, pihenünk, kihasználjuk, hogy Gáboréknál épp nincs semmi futó projekt. Lulu amúgy is Apjáról le sem szakad, én elképzelni nem tudom egyelőre, hogy mi lesz ha hármacskán maradunk és Gabó dolgozni megy….a klasszikus Anya eltűnik szeparációs szorongást megúsztuk, nem volt semmi jele korábban, no most megkaptuk Apa eltűnik változatban…A hosszú kocsiút nem is indulhatott volna jobban, picur Bori és Bende is hamar elaludtak, de mire átvergődtünk a városon és kiértünk a pályáról, Benedek megdörgölte a szemét és már fenn is volt…mindezt persze azután, hogy helyzetjelentettük egymásnak, hogy alvó gyerekek száma: 2. Szerencsére ennek ellenére egész jól bírtuk Balatonfüredig, ott meg amúgy is kis pihenőt terveztünk egy bevásárlás keretében. Ott szusszantunk, szoptattam, és indultunk tovább. Így értünk le végül 3,5 óra alatt, de nem volt nagy sírás rívás. Borcsi kisangyal módjára viselte első komoly utas bevetését! Lesz ez még így se gondolom…

Este még újabb gyertyákat fújhatott el, mert Zita is beugrott este a gyerekekkel és tortaszeletekkel köszöntötték. Nagyon cukin, két mutatóujjával mutatja, mennyi idős. Aztán ha már így benne voltunk, még a „nagy” köszöntést hátra hagytuk vasárnapra, egy közös reggeli-ebéd keretében a kővágóörsi kertben piknikeztünk és házi diabetikus málnás-csokis-marscaponés tortára tűzött elmaradhatatlan tűzijáték kíséretében ismét elénekeltük a „boldog szülinapot” és átadtuk az ajándékokat. Gyerekek szokásához híven, Bubu is a tortaevés helyett csak a marcipánevésig jutott, de az nagyon bejött neki, simán elpusztított egy kisvakondot a három (!) közül. Mivel Zitáékat is megbíztam a vétellel és nem jelzett vissza, hogy kapott – pedig Zelma bejárta a belvárost érte -, én is vettem….így lett kisvakond hadsereg a tortán.

Eta mamáéktól egy markolós autót, vonatokhoz felüljárót, alagutat kapott, tőlünk Apa barkácsolta kiskonyhát, kiegészítőket, könyvet, Anyuéktól edénykészletet, pólót, Zitáéktól színes építőkockákat kapott.